Sose tudjuk, hogya valójában kivel hoz össze a sors.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, én mindig is megadtam a másik félnek a kezdeti bizalmat. Persze az már csak az ő dolga, hogy mit kezd vele, hisz ez csupán őt minősítí. Mit sem sejtettem, mikor két évvel ezelőtt találkoztam a mostanra volt barátomnak nevezett férfival. Az első év csodás volt, míg ezt a másodikról a komplett ellentétjét lehet elmondani. Minden akkor kezdődött, mikor elhallgattam a terveim, nem mertem őszinte lenni vele, nem mertem megnyílni az álmaimról mert elmondása szerint rózsaszín felhőben élek, egy buborékban. Igen, bevallom ezt mind másként kellett volna megközelítenem. De mégis, hogy magyarázol el egy olyan embernek a világjáró terveidről, kinek előre meg van tervezve az előtte álló 5-10 év? Nem azt mondom, hogy az ördögtől való… a hiba kettőnkben volt, hisz egyikünk se engedett. Persze, azzal egyetértek, hogy sokszor kissé szervezetlen és meggondolatlan voltam. Viszont azzal nem, hogy hagytam magam lehúzni és megalázni.
“Akkor takarodj a büdös picsába!” – hangzott egyszer el egy heves vita közben, míg máskor “Igen! Buta vagy és felelőtlen. Tönkretetted az életem!“
És egyéb bántalmazó szavak, mondatok hagyták el a szerelmes férfi száját, miközben barátnője csendesen sírt.
Persze, hogy elkezdtem bezárkózni.
Vissza az eredeti gondolathoz. Mindannyian emberek vagyunk és ez hibák elkövetésével együtt jár. Mikor pont egy ilyen, vagy talán még súlyosabb veszekedést éltünk át, kapcsolatunk offline módra kapcsolt. Én bolond akkor jó ötletnek tartottam, hogy vízszintesbe nyomjam valaki alatt magam… Nem volt jó ötlet. És ezt elhallgattam, mert nem számított. Rákérdezett, hazudtam: “Nem volt senkivel semmi.” Klasszikus.
Most jön képbe a hazug ember gyorsabban utolérik, mint a sánta kutyát… Belenézett a telefonomba… így “mindenre” fény derült. Jogosan volt kiakadva, mondva, hogy soha többet nem tud bennem megbízni. Lezártuk azzal, hogy egyikünk se keresi a másikat, de azért ne tiltsam le sehonnan mert bármi történhet (?).
Tegnap felhívott. Ezzel megbontva az egyességünk. Széndékosan voltam flegma és elutasító, mire vizet felkapva kiakadt és okádta a magáét. Nem írom le az egészet, viszont megpróbálnám lényeget kiragadva visszaadni:
“Szívtelen dög vagy!” “Hogy tudsz így tükörbe nézni?” “Tudod, nem is nekem hazudsz, hanem magadnak!” “Ugyanolyan ‘x+1’ leszel minden srácnak, mint a tegnapi lány nekem!” “A hátam mögött nevettél a barátaiddal!” “Undorodom tőled!”
Eddig bírtam. Rátettem a telefont. Nem vagyok kíváncsi az engem elhordó szavainak. Gyorsan letiltottam a számát, mielőtt visszahívna.
Egy perv elteltével pittyent egyet a gépem. Egy új e-mail. Feladó: Volt barátom. Tárgy: Képek. Üzenet: Azonnal hívj fel, vagy teleplakátolom veled az internetet.
Nem kell hozzá tennem, hogy fél perc múlva újra meg kellett hallgtanom az engem alázó szövegét sokkal fűtőtebb hegyibeszéddé alakítva.
Végig csendben és döbbenten hallgattam. Fájt, hogy az egykori szerelmem ilyen véleménnyel van rólam. Persze mindezen túl tudnám magam tenni, ha nem zsarolt volna meg…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: